V.fejezet

Írtam egy kis emlékeztetőt hogy hogy is lett vége a IV.fejezetnek. Tudjátok hol is járunk a storyban de utána egyből jönnek az új események.:) 

V.fejezet

A döntés

{Yuki szemszög}

Kopogást hallottam és azt hittem Ruka az. Magamra csavartam egy nagy, fehér törölközőt és kinyitottam az ajtót.

Zero volt.

- Yuki beszéljük meg ami történt.!-mondta és végig nézett rajtam.

- Nincs mit megbeszélni! Te tudtál nélkülem élni pedig én gondoltam rád. Hát akkor itt az ideje hogy én is elkezdjem élni az Én életemet Kanaméval te pedig a kis Ayumiddal!

-Yuki ne mondj ilyet! De Te egyébként honnan ismered őt?

-Tudom a nevét ennyi az egész!És most menj!

-Nem..-beakartam zárni az ajtót de a lábával kitámasztotta és megragadta a karom. A másik kezemmel próbáltam kiszabadítani a szorításából, de a törölköző ami rám volt csavarva elkezdett lecsúszni rólam és épphogy sikerült megfognom még mielőtt teljesen  meztelen lettem volna Zero előtt.

- Eresz már el!- mondtam és kirántottam a kezemet a kezéből és rácsaptam az ajtót.

Megfordultam és neki döltem az ajtónak. Nem tudtam kiverni a fejemből Zero arcát , ahogy nézet mikor azt mondtam”az Én életemet Kanaméval”… Összecsuklott a lában és leestem a földre.-Zero...

{Kaname szemszög}

Elmeséltem Kaiennek mi is történt és nem is szólt közbe csak akkor mondott pár szót amikor elmondtam mindent.

-  Így már kezdem érteni miért is viselkedett úgy ahogy viselkedett. Kérlek ne hagyd őt most magára. Menj! - mondta és sarkon fordult és elment.

Elindultam hogy megnézzem Yukit de Zero jött velem szembe a holdpavilonból.

-Mit kerestél Yukinál? Nem világos hogy nem akar látni? Elszúrtad!

És tovább mentem nem akartam vele veszekedni.

Mikor beértem a szobánba akkor láttam hogy Yuki törölközőbe csavarva fekszik az ágyon. Betakartam a széken lévő pokróccal, de sikerült felébresztenem.

-Kaname beszélnünk kell!-mondta teljesen komolyan. Már kezdtem meg ijedni mit is mondhatott neki Zero.

Felült az ágyra és csak úgy dőlt belőle a szó;

-Sajnálom  amiért fájdalmat okozok, hogy mindig látnod kell ahogy Zero miatt nem vagyok az aki voltam. De én nem akartam hogy így legyen mert én mindig téged szeretelek és most nem tudom mi lelhetett az utóbbi időbe amiért Zero iránti érzézeim összekavarodtak. Mikor még azt se tudtam ki is vagy csak azt higy tisztavérű vámpír Te akkor is vigyáztál rám én meg így hálálom meg neked hogy bántalak téged. Nem érdemelem meg hogy egy kis idődet is rám pazarold. –majd felállt és elakart indulni, de én megragadtam a kezét.

- Várj! Ne menj el! Nem tehetsz róla hogy Zero mindig veled volt és hogy mostmár azt érzed iránta amit érzel, de ha egy kicsit is szeretsz akkor ne menj. Ne hagy el megint. –megöleltem-mert Én szeretlek és nem érdekel Ő. –megcsókaltam és talán túl hevesen is mert beleestünk az ágyba.

Nevettünk egyet, de észrevettem hogy félig lecsúszott róla a törölköző. Elkezdtem csókolgatni a nyakát és észrevettem hogy  egyre jobban dobog a szíve.

(szerk;nem írnám le  mi is történt de egyre jobban tervezgetem ha ezt  befejeztem akkor átalakítanám az oldalt Vampírnaplósra, mert én azt is imádom és abba majd talán az ilyen részek is lelesznek írva..)

{Zero szemszög}

Reggel nem akartam kimozdulni az ágyból de végül elindultam a prefektusi munkámat végezni. Mióta Yuki átváltozott már csak egyedül szoktam járőrözni ha járőrözök is egyáltalán. Mert eddig míg nem voltak itt nem volt rám túl nagy szükség, de most újra felügyelnem kell a túl buzgó lányokat.A fánál álltam ,mert tőlem féltek és nem mertek tovább menni a megszabott határnál.Kinyílt az ajtó és pont sikerült meglátnom ahogy Yuki Kaname szájára (Hanabusa és Akatsuki mögött álltak) nyomott egy puszit,majd elmosolyogta magát.Kéz a kézben sétáltak el előttem és nem is nagyon figyeltek egymáson kívül másra.

Miután mindenki szétszóródott Én elindultam a szobánba, de Kaiennel találtam magam szembe.

-         Hova hova ?Nem iskola lenne számodra?

-Yuki még mindig a nappavilonba alszik?-kérdeztem.

-Nem Kaname szobájában.-mondta és elakart indulni.Látszott rajta hogy nem szívesen beszél róla.

-Várj! És Kaname?

-Ő is szobájában.-mondta.

Dühös lettem, de nem tudom miért. Hát nem sejtettem? Legutóbb is ott találkoztam vele.Kaien észrevette hogy nem foglalkozom vele és elindult, de még visszakiabált;

-Gondolkozz csak nehogy elkéss az óráról!

Úgy döntöttem elmegyek innen mert nem fogom tudni sokáig bírni, nézni őket.

Elindultam a szobámba és összepakoltam. Írtam egy levelet amit majd este amikor váltás lesz Yuki zsebébe belecsúsztatok.Mert igen elmegyek és már egyre jobban kezett megfogalmazódni bennem hogy ennek így kell lennie.

Elindultam mert már kezdett beesteledni.Jól eltelt az idő a paklással.

Épphogy odaértem. Gyorsan rendet parancsoltam (mert már azt hitték nem jövök..) majd odaálltam a kapu széléhez. Elsőnek Yuki jött Kanaméval az oldalán és szerencsém volt mert Yuki én felőlem jött és sikeresen belecsúsztattam a zsebébe.Nem is vártam meg hogy szétoszoljanak, még volt pár lány de már az estisek bementek és így eljöttem. Sétáltam egy nagyot a campus területén majd a szobámhoz érkeztem. És lehuppantam az ágyra.Nem jött el. Nem érdeklem, de lehet még nem találta meg a levelet.

Nem érdekelt, nem jött el és én megyek.

{Yuki szemszög}

Zerot ma 2-szer láttam és gondolkztam rajta hogy én is beállok és folytatom a prefektusi munkámat.De jobb így.Most is látom elégszer nem kellene még több időt töltenem vele.Már Kanamet választottam. Ennyi. Fürdéshez készülödtem, jobb egy kicsit ellazulni és legalább lesz egy kis időm jobban átkondolni mi is legyen ezzel a prefektusi dologgal.

Pont levettem a felsőmet mikor kiesett egy levél a zsebemből. Ez meg mi?

Yukinak-szólt a címzés. Egyből felismertem Zero kaparását.

Yuki!

Utálhatsz, gyűlölhetsz de én még attól ugyanúgy foglak szeretni. Nem történt semmi Ayumival és nem is történt volna mert TÉGED szeretlek, de Te máshogy gondolod és lehet igazad is van. Döntöttél és én is meghoztam egy döntést. Elmegyek mert nem fogom tudni végig nézni ahogy Te és Kaname együtt vagytok. Hiányozni fogsz de elkell fogadnom. Mindig is tudtam hogy őt jobban szereted, de azután miután együtt……mindegy! Szóval elkell fogadnom és ezaz amire nem vagyok képes ezért elmegyek. Éldd az életedet ahogy akartad NÉLKÜLEM!

                            Szeretlek, Zero.

-Neee!- önkénytelenül kiszaladt a számon.

Felkaptam a felsőm és már nem is gondoltam rá hogy fürdéshez készülődtem. Elkezdtem futni a szobája felé, de nem találtam senkit a szobájába.Kiléptem az ajtón és Ayumi állt velem szembe.

-Yuki?Mit keresel itt ?Te  már esti tagozatos vagy nem?

-Ayumi én is kérdezhetném ezt mert ez a fiú kollégium. Tán nem Zerot keresed?

-Yuki tudom hogy téged szeret de úgyis elveszem tőled.

-Ugyan.....-kikerültem és Zero után szaladtam.Még éresztem az illatát, bár elég halvány volt mert Ayumi beparfümözött nyaka olyan tömör volt hogy alig éreztem, de sikerült követnem.Az erdő felé éreztem és már nem is foglalkoztam mással csak azzal hogy fussak.Megláttam a ködbe egy alakot.

-Zero?? Zero, várj!-kiálltottam.

Az az alak megfordult, de én másra nem emlékszem, mert összeestem és minden elfeketedett.

Remélem tetszik és már megint (szerintem) elég jó kis résznél hagytam abba. És mostmár így is lesz ez :)