I.fejezet

I. fejezet

Jól döntöttem?

{Yuuki szemszög}

-Akkor most elmész, ugye?-kérdezte Zero.

Nem tudom mit mondjak, mert Bátyám elakar menni, de én maradni akarok …Valamit akartam még de nem jutott eszembe..

-Nem tudom Kaname azt mondta hogy mennünk kell, de én nem akarok mert a szereteim és……idekötnek.

Reméltem nem vette észre Zero hogy valamit nem mondtam de hát még magam se tudom.Mert mikor elkezdtem mondani azt hittem tudom de mire odaértem mér elfelejtettem.Nem akartam erről beszélni, úgyhogy megfordultam és elindultam.Hogy hova?Menekülni lett volna kedvem, hogy döntsek?Hogy lesz jó?Mire feleszméltem a szökőkútnál találtam magam.Kaname Senpai?

-Mennünk kell.Összepakoltál már, Yuuki?

-Kaname én nem tudom mit mondjak.Nem akarok elmenni mert akiket szerettem itt vannak de Te is ott vagy a másik végleten.A kedvemért nem maradnál?

-A szereteid alatt Kaien-t és Yorit érted?

-Igen-mondtam mert más nem jutott eszembe.

-És Zerot hova sorolnád?Nem miatta akarsz inkább maradni?

Zero miatt? Ezt hogy érti?Mikor Zeroval beszéltünk és nem jutott az eszembe semmi.. Az Zero lenne?Miatta?Az nem lehet…Vagy mégis?De én Kanamet szeretem, de Zero iránt mit érzek?Szeretném őt is? Lehetséges , mert ez valamiféle bizonyítékot adna arra hogy miért védtem , vigyáztam rá ennyire…

-Nekem mennem kell és jobban tennéd ha Te is jönnél.10 évig vigyáztam rád, óvtalak és vártam rád most meg elhagynál……

-Nem ..Maradj, kérlek!

Elcsuklott a hamgom.Nem akartam hogy elmenjen.Odaszaladtam és jó erősen átöleltem.Felemelte a fejem  ;

-Ne menj, kérlek!

-Majd meglátom-és elment.

Délután volt és én bementem a szobámba , ledöltem az ágyra gondolkozni de elaludtam.  Furcsát álmodtam:Zero öngyilkos akart lenniés én odaszaldtam majd átöleltem miközben azt hajtogattam hogy szeretem őt.Kaname is megjelent meg valami ….nem tudom ..nem emlékszem csak arra hogy Kaname és Zero is majdnem meghaltak..Ekkor hirtelen felébredtem valószínüleg a síkoltomra és ara hogy  valaki kopogott, de mikor meghalhatta hogy síkitok berontotta az ajtót. Zero volt, ilyedt arccal.Nem tudtam mit érez ő gaziból most hogy vámpír vagyok.Most hogy az vagyok akit annyira gyűlölt.

-Mi baj? Jól vagy?Öhhmm azért jöttem, mert a délutáni beszélgetésünket nem fejeztük be. Érdekelne mit nem mondtál el nekem, amikor azt említeted hogy miért maradnál….

-Ezt hogy érted? –kérdeztem mert akkor azt hittem nem fogja észrevenni. Nem is lehetett észrevenni-győzködtem magam-lehet teljesen másról beszél, de akkor miről?  Zero.. Szerelmes lennék belé?? De Kanamet is szeretem. Lehetséges hogy két férfibe lennék…

-Yuuki!Beszéltem Kaname-kunnal és ő mondta , hogy úgy döntöttél nem mész..Miért?Végül miért nem mész? Azok miatt akiket szeretsz és..Nem fejezted be, igaz .. vagy …bocsáss meg teljesen megkergültem . Már odaképzelem ami nem is igaz. 

Felálltam és megöleltem . Nem akarta megszólalni mert elcsuklott volna a hangom. Eddig nem csak mindenkit hanem magamat is becsaptam?Vagy mindenki tudta hogy érzek Zero iránt csak magamnak nem ismertem be? De ha ez igaz akkor Kaname mindvégig látta ahogy Zeroval bánok és ..mégtöbb fájdalmat okoztam neki.

Arra eszméltem hogy az ölelésemből kihúzta a karját és felemelte a fejem.

-Yuki, sejted egyáltalán mit is érzek irántad?

Éreztem hogy elpirulok és nem is tudom furán éreztem magam. Eltemettem arcomat az ingjébe.

-Szeretlek. –mondtam. Szerettem, igaz nem annyira mint Kanamet de őt is szeretem. Tudtam, ez az egyetlen szó még jobban megkavarja a szálakat.

-Mmi?-zavarodotságot láttam az arcán, de nem csoda. Mindig is tudta hogy Kanamet szeretem és most mégis ezt mondtam neki.

Megcsókolt és én hagytam. Az egyik felem vágyott Zerora a másik Kaname után kácsingott..Mi lett belőlem? Tudtam nem helyes az amit csinálunk és hogy ezek után nem lehetek Kanamevel , de nem akartam hogy vége legyen..Nekivágott a falnak és onnantól már nem gondolkoztam .Az estét vele töltöttem és reggel a karjai közt ébredtem arra hogy valaki kopogott. Meglepődtem hogy ki lehet az aki ilyen korán keres, de hamar rájöttem hogy az aki lehet nem fog örülni amit fog létni. Egy pillanat alatt tudtam hogy Kaname az aki az ajtó mögött áll. Hogy nézek a szemébe?

-Yuuki, én vagyok az a Bátyád , alszol? Bejöhetek?

{Zero szemszög}

Miután megkérdeztem tőle hogy hogy döntött, nem válaszolt teljesen mert nem mondta el az egész mondatod..Akiket szeret és? Az Akadémia miatt? Azért mert itt nőtt fel, és nem akarja elhagyni ezt a helyett? Miattam? Nem dehogy..Ő mindig is Kanamet szerette, bár azt nem értettem miért véd és miért óv miért foglalkozik olyan sokat velem De egyébként se voltam benne biztos hogy akart még valanit mondani , mert ha akart volna akkor elég jól álcázta...Mielőtt rákérdeztem volna már megfoldult és elment.Eldöntöttem hogy meglátogatom Kaname-kunt és megkérdezem tőle miért akarja elvinni Yuukit és hogy végül hogy döntöttek.A Holdpavilonba nem találtam meg és Rima mondta hogy nincs de ha jól emlékszik a szőkőkút fele ment. Elindult arra, de mér oda se értem már találkoztam vele. Mintha tudta volna hogy mit akarok kérdezni;

-Nem megyünk el, remélem örülsz.-megfordult és elment. Láttam rajta hogy ez a döntés nem igazán rajta múlott és hogy ezt inkább Yuki akarta így.Azt hittem eltávolodok tőle amiért vámpír és nem ember de nem tudtam elhagyni, bár miután megtudtam hogy mi is ő azután elég csúnyán beszéltem vele.Öntelt arogáns vámpírnak neveztem ki csak kénye kedve szerint játszik az emberekkel, de miután láttam ahogy Rido ott állt mögötte….nem érdekel hogy tísztavérű vagy sem. Igaz azóta nem is telt el oly sok idő…

Elindultam a lányok kollégiumába. Ideges voltam, mert mi van ha miattam nem ment Kaname-kunnal, igaz nem biztos és lehet hogy csak én akarom hogy így legyen , de akkor ez magyarázatott adna arra hogy miért is viselkedett velem úgy…Az ajtónál a kelletnél jobban kopogtam és mikor meghallottam, hogy sikított berontottam hozzá. Rémül arcal ült az ágyon mint mikor ember volt. Azt hittem valami baj történt de hamar rájöttem , hogy csak rosszat álmodott.

-Mi baj? Jól vagy?Öhhmm azért jöttem, mert a délutáni beszélgetésünket nem fejeztük be. Érdekelne mit nem mondtál el nekem, amikor azt említeted hogy miért maradnál….-nem voltam benne biztos és lehet hogy hülyének fog nézni de megkell  tudnom.

-Ezt hogy érted? –Most átláttam rajta. Látszott rajta hogy igazam van és hogy próbálja terelni a szót, de nem igazán jött neki össze.

-Yuuki! Beszéltem Kaname-kunnal és ő mondta , hogy úgy döntöttél nem mész..Miért?Végül miért nem mész? Azok miatt akiket szeretsz és..Nem fejezted be, igaz .. vagy …bocsáss meg teljesen megkergültem . Már odaképzelem ami nem is igaz. - bár most már kezdett derengni hogy igazam lehet de azért így adtam elő mert még most sem voltam  teljesen biztos benne.

Felállt és megölelt , mintha ezzel el lenne rendezve. Nem hagyhattam hogy elterelje a beszélgetés témáját de arra gondoltam másképp közelítem meg… Az öleléséből kiszabadítottam a jobb kezem és felemeltem a fejét.

-Yuki, sejted egyáltalán mit is érzek irántad?

Elpirult majd az arcát beletemette az ingembe és egy halk szót hallottam ; Szeretlek. Nem tudtam rendesen kivenni mert a száját eltakarta de ezt hallottam. Sejtettem hogy számítok neki de tudom  hogy Kanamet jobban szereti nálam , ha engem szeret is én mindig alul maradnék Kanamével szemben.

-Mmi? –gondolkoztam de még igaziból most se fogtam fel mit mondott. Már milyen rég óta vártam erre és most itt van előttem és az mondja szeret. Nekem ennyi épp elég volt. Tudtam hogy nem szabad beleélnem magam mert ez egy szerelmi háromszög és talán én vagyok a leggyengébb láncszem..De eldöntöttem nem hagyom hogy Kaname elvegye tőlem bár őt jobban szereti attól én még megakadályozhatom és ha neki nem fog tetszeni úgy is megfogja szólni. Teljesen elmerengtem és mikor visszahuppantam a valóságba ott volt előttem.

Megcsókoltam. Nem tudtam jó ötlet-e , de miután nem lökött el magától hanem hagyta, kezdtem beleélni magam. Még a falnak is nekivágtam. Nem szándékosan, de vele voltam és csak ez számított, még ha nem is hagyja békén Kanamet…az se érdekelt… nem ezt azért nem mondhatnám de…. Tudtam hogy ebből akár végzetes hiba is lehet Kaname ha megtudja biztos majd megakar ölni mert iszonyatosan féltékeny lesz de hát öljön az biztos hogy hagyni nem fogom magam. Mert ha úgy van ahogy Yuki mondta akkor szeret és ezt nem adnám fel semmiért se. És hát ezek után lenne is oka amiért megakarna ölni, de nem érdekel.

Tovább nem gondolkoztam mert végül is nincs miről.