VIII.fejezet második fele.
Az orvosnál
{ Yuki szemszög}
Gyorsan beléptem az ajtón.
Jobb így ha nem beszélünk Zeroval,mert Kanamet nem akarom megbántani. Az ajtó közepén üveg helyezkedett el amin kívülről nem lehetett átlátni de belülről ki lehetett nézni és észrevettem hogy Zero áll az ajtó előtt, majd a kilincs lassan megmozdult. Beléptem a következő ajtón is és az orvos állt velem szembe.
-Yuki Kuran ugye?
-Igen-igen bocsásson mge amiért ennyit késtem csak közbe jött valami.-bemutatkozott majd kérdezősködött a panaszaimról.
-Én már sejtem hogy mi is lehet itt a kiváltó ok, de kérem azért feküdjön le.
Láttam egy nagy fehér asztal szerűséget és én arra feküdtem fel.
-Kérem ne erre hanem a másikra.
Körbenéztem és megakadt a szemem egy nőgyógyászati széket.
-Kérem előtte vetkőzzön le.-mondta.
-Levettem a ruhámat és felültem a székre.
-Tegye szét a lábát! Most egy kicsit kellemetlen lesz-és belém nyúlt. Na jó nem kézzel de akkor is rossz volt. Nem sokáig vizsgált vagy 5 percig.
-Mostmár felöltözhet-mondta és félre állt hogy leszálljak.
Mikor felöltöztem elmondta mi a bajom.
-Szóval. ez egy nagyszerű hír Kuran Kaname biztos nagyon fog neki örülni. Ugyanis ön gyermeket vár.
Felsikoltottam nem élesen de önkénytelenül.
-Hogy mi? Terhes vagyok?-mondtam de ekkor valaki berontotta az ajtót.
Zero volt.
-Bocsánat csak sikoltást halottam kintről.Yuki mit keresel Te itt?
-Ki maga?-kérdezte az orvos.
Én még mindig sok alatt voltam.Terhes. Egy gyermek van a hasamba. Te jó ég én még csak 17 vagyok, bár nem ember….És ekkor eszembe jutott hogy ki is az Apa?Nem lehet igaz ! Éreztem hogy egyre rosszabbul vagyok, de ekkor Zero megragadta a kezem.
-Yuki hallasz?
-Zero miért követtél? Most menj kérlek!
-Nem megyek sehova csak veled!
-Na de kérem! Hagyja el a szobát!-mondta az orvos.
-Ugyan mit tud ellenem tenni?
-Zero kérlek-szóltam hozzá könyörögve,mert ez egyre kellemetlenebb lett.
Megfordult és kiment. Még azt se vártam meg hogy becsapódjon az ajtó már faggattam az orvost?
-Ez biztos?
-Teljesen biztos. A Baba olyan 3-4 hetes korba lehet. De arra számoljon hogy hamarabb lesz a sületés.
-Hogy hogy?
-Mivel a ön vámpír ezért a terhesség fele annyi mint egy embernél. Szóval 4-5 hónaposan már egy új családtag lesz .
-Mikor lehet lesz DNS-t csinálni?
-DNS-t? Tlán nem biztos Kaname apaságába?
Nem tudtam mit is mondjak de eszembe ötlött egy jó kifogás.
-Persze hogy nem de nem fog nekem hinni és ezzel szeretném bizonyítani.
-Igen? Háth olyan 3-4 hónaposan már tudok mintát venni de ez elég veszélyes. Jobb lenne megvárni míg megszületik de akkor már nem kellesz mert Kaname-sama is elfogja hinni. Vagy nem tervezték? De Kaname biztos örülni fog neki.
Aha örülni fog főleg ha nem ő az Apa. Eldöntöttem hogy nem baj ha veszélyes nekem akkor is DNS kell.
-Én akkor is megszeretném csináltatni a DNS-t!! És mikor fog meglátszódni a hasamon?-kérdeztem, mert eldöntöttem hogy amíg lehet senkinek nem fogok beszélni róla.
-Már nem sokára gömbölyödni fog. Biztos ebbe a DNS-be? Akár el is veszítheti mert ez elég nehéz dolog.
-Mármint a DNS vétel a nehéz dolog?
-Persze mert burokban van és ha megrepedne elfolyna a magzatvíz amiba meghalhat a baba ha nem elég kifejlet.
-De a regenerációs képesség nem segít?-kérdeztem.
-Ha biztos benne meglehet próbálni kb másfél hónap múlva. De ha nem sikerül akkor újszülött is lehet.
Tudtam hogy nem szabad kockára tenni az életét de eldöntöttem. És lehet hogy hülyeség mert ő belőlem van…
-Akkor itt a papír. Ekkor jöjjön rutin vizsgálásra és majd akkor megadom az időpontot amikor elvégezzük a DNS vételt. Ha tényleg titokba szeretné tartani akkor hozzon az Apa jelölttől is valami mintát. Hajszált, köröm darabot stb..
-Rendben. Akkor majd 3 hét múlva jövök.-mondtam és kiléptem az ajtón és Zero állt előttem.
-Zero én…-megfordultam és elindultam a kijárati ajtó felé.
-Rendben és se itt akartam veled beszélni.-mondta és megragadta a kezem. Végig húzott a téren a szűk után is majd ott volt egy elhagyatott hát és oda húzott be. Majd becsapta az ajtót.
-Na akkor mesélj csak! Hallgatlak.
-Zero csak Kaname nyagatott amiért elájultam és ezért mentem el egy orvoshoz.
-És miért sikitottál ? Zaklatott téged?
-Nem dehogy.Én csak…-várj mondta és a mutató ujját a számra tette.
-Yuki. Szeretlek és bocsáss meg nekem majd megcsókolt.
És én nem ellenkeztem. Hogy lehetek ilyen?
Nekinyomott a falnak majd átfordultunk úgyhogy már ő volt neki nyomva a falnak. Végig csókoltam a nyakát ő pedig leszedte rólam a ruhát. Megint átfordultunk és mellettünk volt az ablak hatalmas párkánnyal és előtte egy fekete sötétitővel. Elkezdtem gombolni az ingét majd a nadrág is lekerült. Felkapott és feltett a párkányra. Levette a bugyim és a melltartóm majd széjjel nyitotta a lábam és a szájával csinálta majd belém hatolt. Enyhén nyögdécseltem majd érzetem ahogy egyre jobban húz magához. Ekkor kezdett sóhajtozni.
-Yyuki..
Mikor véget ért még jobban felnyomott a párkányra és újrakezdtük az egészet. Ez még durvább volt és éreztem hogy fáj de nem foglalkoztam vele. A csókján is éreztem hogy nem akarja hogy vége legyen és elszakadjunk egymástól. de vége lett. A lábamat köré fontam de elveszette az egyensúlyt és hátra estünk. Ő került alulra és ez tetszett hogy most én irányítok. A kezem végig járta testét majd átfordultunk és újra én kerültem alulra. Végig csókolgatta a testem majd újra belém hatolt de most egyre gyengébben.Ez tartott a legsokáig de nem bántam. Mikor végett ért csókokba bonyolottunk, de annak is vége lett.
Hogy tehettem ezt? És ha nem ő az Apa? Nem tudtam leállítani magam mert szeretem és rájöttem hogy nem is bántam meg. Mert ez csodálatos volt, de azt tudom hogy ezek után nem fogok tudni belenézni Kaname szemébe.
szijaa:))nagyon tetszik :)) mikor folytatod?? nagyon örülnék neki ha folytatnád :D
VálaszTörlésSzia folytasd várom, igsz mi 4 éve de akk is!
VálaszTörlés