VII.fejezet
Maga a Bál
{Yuki szemszög}
Eljött a bál napja. Átmentem a nappali pavilonba Yorihoz hisz úgy beszéltük meg hogy együtt készükődünk. Elsőnek Yori begöndörítette a hajam majd én is feltűztem az ő haját. Elkezdtünk felöltözni és én már csak a hátsó cipzárral küszködtem;
-Yori segítenél?- szó nélkül segített felhúzni a cipzárt, majd kopogtak.
-Yuki Yorival mész vagy velem. Mert én már indulok.-szólt be Kaname.
-Menj csak Kaname-kunnal én úgyis csak később indulok!-mondta Yori.
-Várj meg Kaname megyek már!
Kiléptem az ajtón és láttam hogy nem csak nekem és Yorinak tetszik a ruha, mert Kanaménak is el állt a lélegzete.
-Csodaszép vagy!-mondta és puszit nyomott a nyakamra.
Érzetem hogy pirulok úgyhogy elfordultam.
-Menjünk!-mondtam.
Már az egész terem majdnem tele volt emberekkel és persze vámpírokkal. Még alig néztem körül de már Kaname nyújtotta a kezét hogy táncoljunk. Míg forogtunk láttam a szemem sarkából, hogy Zero és Maria beszélgetnek majd Maria elneveti magát és a táncolok közé indul Zero pedig követi. És Ayumival mi lett?Mióta Zero elakart menni azóta nem láttam.
Elfordítottam a fejem, mert nem érdekelt, de pár perc múlva véletlenül visszafordultam és ott táncoltak melettünk. Maria a fülembe súgta;
-Elveszem tőled Zerot! Nem hagyom hogy a tied legyen vagy akár egy kicsit is szenvedjen miattad!-sugtogta úgy hogy se Zero se Kaname nem vehette észre. Miért akarja mindenki elvenni tőlem Zerot?Ayumi is ezzel, jött pedig nem is az enyém.
-Csak figyelj hamar elfelejtetlek vele.-mondta majd Zero fülébe súgott valamit. Ő bólintott és kimentek az erkélyre. Maria mondott valamit neki majd megakarta csókolni, de Zero elfordította a fejét és pont meglátta hogy nézem őket.
Összeestem, már megint elájultam. Nem tudom mi bajom lehet de már muszáj leszek elmenni egy orvoshoz aki kivizsgál, mert minden egyes kicsit stresszes helyzetben elájulok.
{Zero szemszög}
Mariával elkezdtünk táncolni, és észre se vettem hogy Yukiék mellett táncolunk. Eddig hiába kereste a szememmel de nem találtam most pedig itt van melettem.Mikor észrevettem pont Maria a odasúgta hogy szédül és kimennénk-e a friss levegőre.
Valamit mesélt , de nem igazán figyeltem mert elkalandoztam hogy az utolsó bálon még mit sem tudtunk. Még Yuki nem tudta mi is valójában…Épp időben (már akinek) ébredtem fel merengésemből, mert Maria megakart csókolni és nekem sikerült elfordítanom a fejem. Megláttam Yukit ahogy minket nézett majd öszeesett.Nem akartam megbántani Mariat de ott hagytam és Kaname után eredtem, mert ő közbe ölbekapta Yukit és elindult vele. Maria észrevette hogy ott akarom hagyni és elkezdett magyarázkodni;
-Bocsáss meg, nem tudom mi is üthetett belém!
De már nem figyeltem rá, elindultam a tömeg felé kik már kezdek széjjel oszlani hogy Yukit Kaname elvitte és én változtattam irányomon. Egyenest az ajtó felé mentem.Kiléptem a bálterem ajtaján amit már Yukiék elhagytak és Kaien állt velem szembe.
-Gondoltam hogy idő kérdése és utánuk akarsz menni. Nem emlékszel mi a dolgod?
-Csak megnézem mi történt Yukival-mondtam és kikerültem,de ö megragadta a kezem.
-Nem mehetsz sehova!Majd Kaname elintézi. Ez igazgatói utasítás-mondta teljesen komolyan.
Remek már minden bálon igazgatói utasítást kapok. Visszaindultam de láttam hogy az igazgató elment és kisurantam.Elindultam a szobájukba de senkit se találtam.Már megint elmentek? Az lehetetlen ilyen gyorsan.Yorihoz is berontottam, de mikor körül néztem nem láttam és bocsánatot kértem.
-Miért nem a bálon vagy? Egyébként nem láttad Yukit?
-Nem volt kedvem tovább maradni és kisérőm se volt úgyhogy eljöttem. Yukit azóta nem láttam hogy együtt készülődtünk a bálra.
Nem találtam őket és úgy döntöttem vissza kell mennem a bálterembe mielőtt Kuroso igazgató büntetést nem szab ki rám.
Beléptem az ajtón és Maria meglátott. Odasietett hozzám de én közben elindultam a két termet összekötő ajtóhoz és ott ért utol. Ekkor Ayumi lépett be az ajtón egy lélegzet elállító ruhában. Észrevettem hogy rácsodálkozok és ő is felém tartott.
-Ayumi.-mondtam
-Zero ki a csuda az az Ayumi?-kérdezte Maria.
Nem válaszoltam, mert Ayumi addigra odaért hozzánk.
-Zero olyan jól áll rajtad ez az öltöny. Nem táncolnál velem?-mondta Ayumi és Marián látszott a féltékenység. Megköszörülte a torkát.
-Bocs csajszi de Zero már velem táncol.-mondta elég magabiztosan.
-Ki is vagy Te?Mert még eddig sose látalak Zero közelében, de tudod mit nem érdekes. Megyünk Zero?
-Bocs lányok nekem mennem kell.-mondtam és megpróbáltam elhúzni a csíkot mert engem Yuki érdekel. Mind a ketten nagyot néztek, de Maria utánam kiabált.
-Csak nem a kis Yukihoz mész?
Nem szóltam vissza, mert úgy döntöttem nem szítom őket, és egyébként is már páran elmentek a teremből , csak nem lesz rám szükség.
{Ayumi szemszög}
Zero ott hagyott minket Mariaval kit nem is ismertem de hamar kiderült hogy ő is érez valamit Zero iránt. Nem volt knit az erkélyen senki ezért kimentünk és hamar összhangra találtunk.
-Szóval akkor már mind a ketten majdnem megcsókoltuk?-kérdezte Maria.
-Igen. Addig nem ellenkezett, de utána mégis sikerült valakinek elrontani a helyzetet. (érthetően Yukira célzok)
-De akkor téged nem Kaname hívott? Akkor mégis miért vagy itt?-kérdezte.
-Az elején tényleg azért jöttem de szépen lassan beleszerettem és ő még mindig Yukiért van oda ki egy másik férfit választott.De akkor úgy Te se értél el semmit se nála?
-Nem mert Yuki elájult és ő persze hogy utána futott, de mi lenne ha talán ketten….-Így hogy megbeszéltük nem voltam rá féltékeny , és végülis miért ne foghatnánk össze?-szóval öö nekem lenne egy ötletem.
Elmesélte Hio Shizuka történetét.
-Még ő tőle tudom hogy a városban van egy kuruzsló ki italokat kotyvaszt. Persze busásan megkell fizetni, de mi lenne ha ezzel itatnánk le Zerot.
Megbeszéltük a részleteket és eléggé tetszett a terv mert így sehogy se fogjuk tudni Yukit kiverni a fejéből.
Két nap múlva…
Mariával elindultunk a városba, de hamar kiderült hogy nem igazán tudja hol is van pontosan a kuruzsló. Hosszas kérdezősködés után eljutottunk egy lepukkant házhoz.
Félve léptünk be, mert egyikőnk se volt vámpír és mi van ha bent nem azt találunk amire számítunk. Szerencsére elénk jött egy vén asszony.
-Gyermekeim, mi járatban vagytok?
Elmeséltük neki bajunkat és meg is kaptuk az elixírt ami Zerot kiüti. A tervünk az volt, hogy nem kell semminek se történie, de nem lesz baj ha mégis fog. Na de szóval az aki megissza az italt fél órára altatja el. Az embereknél egy óra de az asszony szerint vámpíroknál nem ilyen nagy a szer hatása.Ez idő alatt levetkőztettem Zerot de végül is elég ha csak az ingét vesszük le. Maria ad egy levet Zero nevében Yukinak hogy jöjjön a szökőkúthoz. Persze Zero nem lesz ott és Yuki reményeink szerint eljön Zero szobájához. Majd bentről hallja a neszt és ezért bejön. Mi pedig ott leszünk az ágyban Zeroval aki pontosan előtte fog felébredni. Ez épp elég lesz Yukinak arra a célból hogy Zerot békén hagyja.
Miután vissza tértünk az Akadémiára megírtuk a levelet Yukinak ami elég jól sikerült;
Yukim!
Már többször mondtam hogy mennyire zavar Kaname és egyszer el is akartam menni de TE megfékeztél. Ez újra reményt keltett bennem, de ez nem elég ahhoz hogy lássam mikor elájulsz vagy rosszul vagy Kaname ápol helyettem. Ha ma délután nem jössz a szökőkúthoz elmegyek és nem lesz több lehetőséged hogy láss engem!
Zero
Miután megírtuk annyit változtattunk hogy mindent ketten csináljunk, mert ha az egyikőnk elhibázna valamit akkor ott a másik hátha kitudja javítani. Nem szúrhatjuk el , mert akkor Zero megtudja vagy akár ki is nyomozhatja és végleg Yuki lesz az ideáll.
A folyosón találkoztunk Zeroval és megbeszéltük hogy a közeli kis tisztáson hárman piknikezni fogunk. Nehezen de végül unszolásunkra beleegyezett. Mi vissza mentünk a konyhára és kértünk egy kis üdítőt. Mariának volt pár szem tablettája. (ezt teszik bele vízbe és megiszzák ami egy kicsit csillapítja szomjukat.) Már csak fél óra volt a megbeszélt időpontig és majdnem elfelejtettü a levelet átadni Yukinak. Elindultunk a hold pavilonba majd besurrantunk az ajtón. Szerencsére nem találkoztunk senkivel, mert most biztosan alszanak, de mégis Kaname és Yuki szobája üres volt.Maria megállt a folyosón én pedig bementem a szobába. Leraktam a levelet Yuki ruháját ami a széken hevert. Ekkor észrevettem hogy bent zuhanyozik és elkezdtem kutakodni a cuccai között. Nem féltem mert magamból kiindulva sokat állok a majdnem forró víz alatt ezért nem izgultam hogy bármikor kiléphet. De mikor meghallottam Kaname hangját a folyosón;
-Maria te mit keresel itt?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése