Ebben a részben találhatok egy kis 18-ast részt. Remélem nem baj de gondoltam miért ne? Ígyhát beleírtam..
VIII.fejezet első fele
A Terv megvalósítása
{Ayumi szemszög}
Maria megállt a folyosón én pedig bementem a szobába. Leraktam a levelet Yuki ruháját ami a széken hevert. Ekkor észrevettem hogy bent zuhanyozik és elkezdtem kutakodni a cuccai között. Nem féltem mert magamból kiindulva sokat állok a majdnem forró víz alatt ezért nem izgultam hogy bármikor kiléphet. De mikor meghallottam Kaname hangját a folyosón;
-Maria te mit keresel itt?
-ÖÖ Kaname? Háth téged kerestelek . Beszélnem kell veled. -mondta és valószínűleg elmentek mert egyre halkabban halottam a hangjukat. Még szerencse hogy Maria így tud rögtönözni. Résnyire kinyitottam az ajtót és láttam hogy sehol senki. A lehető leggyorsabban surrantam ki nesztelenül. Már a lépcsőn jártam mikor felbukkant Ichijuo , de hál’a Shiki utána kiabált és még azelőtt visszafordult hogy meglátott volna. Lefutottam a lépcsőn , majd ki az ajtón. Reméltem hogy nem vett észre senki sem és hogy Mariat sikeresen megtalálom majd mert már indulnunk kell Zerohoz.
Felmentem a szobámba és megragadtam a piknikes kosarat amelybe ott lapult az altató. Az ajtónál Mariába ütköztem.
-Na mesélj már mi volt?-kérdeztem kiváncsian.
-Kanamet kézen ragadtam és elindultam vele a folyosó másik végébe. Szerintem nem vette észre hogy bent voltál, bár azt nem értette miért is voltam az ajtónál. Kérdeztem tőle hol lehet Zero, de nem tudta majd eljöttem. De azért induljunk mert már ott kéne lenünk.-mesélte-De egyébként neked sikerült?
-Igen , Yuki bent zuhanyozott és én a székre tettem le a levelet.
-Akkor jó. Már azt hittem hogy valami történt olyan sokáig voltál.
-Mert kicsit kutattam a ruhái közt. És nézd mit találtam.-majd megmutattam neki a viaszba zárt rózsát. Ugye milyen szép?-kérdezte de Maria megragadta a kezem.
-Normális vagy? És ha észrevette? Most azonnal vigyük vissza.
-Ugyan nem lesz belőle semmi baj. Max azt hiszi hogy elhagyta.
-Visszaviszzük!-kiáltott rám.
Megfordultunk és láttuk ahogy Yuki és Kaname a kapunál állnak. Majd Yuki egyedül elment a városfelé Kaname pedig az erdőbe indult. Mit csinálhat?
-Na most mennyünk mert most egyikük se lesz ott.
Visszafutottunk a holdpavilon ajtaja elé.
-Na menj!-mondta Maria.-Ha meglátom valamelyiküket akkor feltartom.
-Egyedül menjek?
-Te vetted el és siess mert hamarabb kell Zero előtt odaérnünk.-mondta és kinyitotta az ajtót.
Bementem majd felszaladtam a lépcsőn és bekanyarodtam a folyósóra amelyen a szobák voltak de Rimába ütköztem.
-Mit keresel itt?
-Öömm Yukihoz jöttem.-böktem ki gyorsan és már indultam is.
-Majd én szólok neki, várj.
-Ne fáradj csak megakarok kérdezni tőle valamit.-kikerültem és tovább mentem. A szemem sarkából láttam hogy bement egy másik szobába.
Huhh. Ez meleg volt. Benyitottam a szobába és visszaraktam a rózsát majd kisurrantam az ajtón. Gyorsan körül pillantottam, de nem láttam senkit se és a lépcsőhöz siettem. Ahol Aidou-t pillantottam meg.
-Óó…hogy kerülsz Te ide?-kérdezte.
Ez nem lehet igaz, hogy most mindenkivel összefutok. De nem gondolkoztam tovább mert észrevettem hogy feltűnt neki hogy ember vagyok.
-Csak nem az egyik rajongóm? Héé kislány milyen a vércsoportod?-kérdezte majd felém tartott. Maria nyitott be és meglátta hogy Aidou elég közel van hozzám.
-Ha jól tudom nem lehet ember vért inni nektek, nem?
-Maria mit keresel Te is itt?-kérdezte Mariat is.
-Ayumit .Gyere-mondta és én átbújtam Aidou karján és Maria felé vettem az irányt. Csak akkor mertem faggatni mikor kiértünk.
-Én nem mertem volna így megmondani neki!
-Ayumi.. Ugyan. Tudod Te hogy hogy félnek Kanamétól? Ha Kaname megtudta volna hogy ember vért ivott az Akadémián akkor annak komoly következménye lett volna. De most menjünk mert Zero már biztos oda ért.
{Yuki szemszög}
Kaname az orvosi szobába vitt be , mert ott ébredtem fel.
-Yuki hogy vagy? Már megint elájultál. Már én is szólni akartam hogy pihenjünk, mert olyan sokáig táncoltunk….-mondta de én félbeszakítottam.
-Nincs semmi bajom. Már jól vagyok.
-Igen? Akkor miért vagy olyan fal fehér? Aidou!-kiáltotta.
-Mit csinálsz? Ugye nem orvost akarsz kerestetni vele?
-Pontosan. Mert ideje lesz kivizsgáltatnod magad.
-Kaname. Ha annyira akarod majd én keresek egyet ne Aidou-t pesztráld ezzel!-mondtam majd felálltam és távozni készültem de Aidou lépett be az ajtón.
-Kaname?
-Semmi Aidou. Már megoldottuk.-mondtam Kaname helyett és kiléptem az ajtón.
Két nap múlva….
Kerestem egy orvost és mára volt nála időpontom. Igaziból nem is orvos hanem olyan nőgyógyász féle. Orvost nem találtam mert a vámpírok nem igazán szoktak betegek lenni. Nem tudtam Kaname hol van de gondoltam mielőtt elmegyek a városba lezuhanyzok. Olyan sokat gondolkoztam a meleg víz alatt hogy észrese vettem amikor Kaname kiabált nekem csak azt hogy valaki a zuhanykabin üvegén kopogtat. Persze hogy megijedtem.
-Yuki csak nem megijedtél?-kérdezte miközbe belépett a zuhanyzóba.
-Tiszta vizes lesz a ruhád. Na de Kaname-mondtam miközbe beleharapott a nyakamba majd levette a vizes ingét.-az orvoshoz készülődtem.
-Majd vár egy kicsit. –és megcsókolt. Nekinyomott a zuhanykabin falának én pedig letéptem róla a nadrágot és a lábamat a teste köré fontam. Felkapott és gyengéden széjjel nyitotta a lábam, majd belém hatolt. Gyengén nyögdécseltem és éreztem hogy egyre gyorsabb és gyorsabb lesz. Majd ő is kiejtett egy elég mély sóhajt mikor végett ért.
-Szeretlek-mondta és letett majd belecsókolt a nyakamba.
-Ennyi volt ? Már mehetek is?-kérdeztem tőle.
-Majd este megbeszéljük még ezt!-és kilépett a zuhanyzóból.
-Állok elébe.
Felöltöztem és mindvégig láttam hogy Kaname az ágyon fekszik és engem bámul.
-Gyönyörű vagy így mesztelenül.-mondta és csibészesen mosolygott egyet. Régen láttam ezt a mosolygást az arcán. Mikor elkészültem fölé hajoltam és megcsókoltam ő pedig magára rántott.
-Majd este . Mostmár mennem kell!
-Ne kisérjelek el?-kérdezte. -Legalább egy kicsit.
-Jó de siess!-mondtam de már ekkor láttam hogy vámpírgyorsasággal felöltözött-akkor menjünk.
Nem akartam hogy elkísérjen mert akkor folyamatosan elvonná a figyelmemet ezért hamar búcsút intettem neki.
-Tán nem kísérhetlek tovább? Miért nem akarod hogy én is menjek?
-Nem szeretném mert elvonnád a figyelmem-mondtam és újra megcsókoltam.
Miközben megfordultam láttam hogy Ayumi és Maria minket nézett de nem érdekelt.
Hamar beértem a városba. Egy szűk utcán kellett átmennem ami egy térre nyílt ki. A 74.számú házt kellet keresnem és pont egy étteremmel szembe helyezkedett el. Körbenéztem és megláttam hogy Zero ott ül az egyik asztalnál. Elfordultam ,de meglátott és felállt. Gyorsan beléptem az ajtón. Jobb így ha nem beszélünk Zeroval,mert Kanamet nem akarom megbántani. Az ajtó közepén üveg helyezkedett el amin kívülről nem lehetett átlátni de belülről ki lehetett nézni és észrevettem hogy Zero áll az ajtó előtt, majd a kilincs lassan megmozdult.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése