VI.fejezet

Na meghoztam az újabb fejezeteket és mostmár nemhiszem hogy minden nap lesz valami friss.Talán két naponta de az is csak  szeptemberig mert utánna suli és akkor majd csak hetente fogom hozni a fejezet következő részét. 

VI.fejezet

{Yuki szemszöge}

Megláttam a ködbe egy alakot.

-Zero?? Zero, várj!-kiálltottam.

Az az alak megfordult, de én másra nem emlékszem, mert összeestem és minden elfeketedett.

Arra emlékszem hogy  homályosan láttam és éreztem hogy valaki az ölébe visz.

-Zero?-kérdeztem de már megint elájultam.

{Zero szemszög}

Elindultam az erdő felé de nem igazán siettem. Hirtelen mintha valaki hátulról a nevemet hajtogatta volna. Jó persze egyből tudtam hogy Yuki az mert felismertem, de mikor megfordultam a földön láttam ájultam. Odarohantam és az ölembe kaptam majd elindultam az Akadémia felé. Már majdnem odaértünk mikor felemelte a fejét és a nevemet hajtogatta majd újra  lecsuklott a feje. Nem tudtam mi baja lehet mert ha csak elájult már felkellett volna ébredni, de nem tudtam tovább  merengeni mert az ajtóban Kaname állt.

-Mi történt Yukival?

- Elájult , lassan felkellene ébrednie.

- Vigyük a szobánkba - mondta és már el is indult.

Követtem, és óvatosan lefektetem az ágyra. Pár perc múlva fel is ébredt, de elég rosszul nézett ki és szédült úgyhogy inkább ágyba maradt. Hárman voltunk a szobába; Kaname, Yuki Én. Senki se szólt egy szót se és én már megakartam törni a nagy csendet mikor kopogtak az ajtón.

- Kaien - mondtam mikor ajtót nyitottam.

-Mi történt az én kislányommal?

Yukihoz sietett én meg kiléptem az ajtón, de Kaname is követett.

-Mit csináltál Yukival?-kérdezte tőlem vádolóan mire teljesen ideges lettem már pont neki akartam esni mikor Kaien kiszólt az ajtón;

-Zero ne menj messzire beszélnem kell veled!

{Yuki szemszög}

Zero majd Kaname is kiment a szobából. Már nagyon zavart a csend úgyhogy most örültem az igazgatónak hogy eljött „meglátogatni”.De ez az érzés hamar elszállt mikor kijelentette hogy mindenről tudni akart. Háth elmeséltem neki nagyjából a dolgokat majd megkérdezte hogy mi is lesz a járőrözéssel.

-Gondolkoztam rajta de jobb lesz ha Zero egyedül csinálja. Rá egyébként is jobban hallgatnak a lányok.

-Holnap után -mondta- lesz egy  bál az Akadémián, mert úgy gondoltam hogy miért ne tölthetnének több időt együtt az esti és a nappali tagozatosok. Egyébként mit szólsz hozzá?

-Remek ötlet. Így legalább a nappali lányok kicsit majd lenyugodnak a bál után bár akkor most mindenkép beakarnak majd jutni kiszemeltjükhöz. Akkor lehet jobb lenne ha mégis visszaállnék.

-Nem erről szó se lehet.

Még elbeszélgettünk a bálról egy kis ideig de nagyon elálmosodtam ezért magamra hagyott. Kaname lépett be az ajtón.

-Jobban érzed már magad?Nem vagy éhes?

-Türhetően de álmosnak annak inkább álmos vagyok úgyhogy ha nem haragszol akkor aludnék egy kicsit.

-Akkor aludj! Szép álmokat!-mondta majd puszit nyomott a homlokomra és betakart.

Másnap Yori-channal elmentünk a városba nézelődni, mert egyikünknek se volt ruhája a bálra. Az első ruhásboltba találtunk pár szép ruhát és sikerült is megtalálnunk amilyet elképzeltünk. Még utolsónak felpróbáltam és pont kiléptem hogy a tükörben megnézzem magam mikor Kanamét láttam belépni a boltba. Ő is megpillantott de én visszaléptem a próbafülkébe. Nem akartam neki megmutatni a ruhámat, mert meglepetésnek szántam, hisz nekem  nagyon tetszett. És minél többet forgolódtam benne annál jobban „bele szerettem”.Már a cipzár lehúzásában ügyködtem mikor Kaname  megszólalt a függöny mögül.

-Nem akarod megmutatni?

-Hát nem!-mondtam és gyorsan (amennyire tudtam) elkezdtem lefejteni magamról a ruhát.

-Jó legyen-mondta-ha ezt akarod.-és hirtelen belépett a próba fülkébe.

-Na de Kaname, ruha nélkül vagyok.

-Ezt olyannak mondd aki nem látott még így-és elvigyorogta magát. Megpusziltam a nyakát és megpróbáltam kitolni a próba fülkéből.

-Jó, jó megyek már!-mondta és kilépett-de ha majd visszaérsz akkor mutasd meg!

-Meglepetésnek szánom úgyhogy nem!

Gondoltam magamnak hogy most biztos haragszik egy kicsit, de majd kibékél. Magam se tudtam miért kerítek ilyen nagy feneket a ruhának, de így alakult.

Visszaérve az Akadémiára  Yoritól elbúcsúztam  és megbeszéltük hogy együtt fogunk készülni a bálra. Majd a szobánkba vettem az irányt. Kaname ott állt az ablaknál és mikor beléptem megfordult és szúros tekitettel nézett.

-Szóval miért nem mutatod meg nekem? És ha elveszem?-kérdezte.

Nekem a kezembe volt a ruha zacskóba rakva.

-Majd a bálon meglátod. Miért ilyen fontos?-megfordultam és bementem a fürdőbe

Miközbe a tantermekbe mentünk megláttam Zerot és Mariat. Már rég nem láttam Mariát. Talán azóta mióta Hio Sizuka meghalt.Kicsit féltékeny lettem, de jó lesz így, hogy sikerült elfelejtenie  engem, bár annak örülök hogy már nem akar elmenni. Legalább nem fog szenvedni ha Kanaméval lát.