IV.fejezet
Bíztam benne, de csalódtam
{Zero szemszög}
Miután Yuki elment nem telt el úgy óra hogy ne gondoltam volna rá. Az igazgató megkért hogy az új diákot Ayumit vezessem körbe. Már egy hét eltelt vagy még több is és örültem hogy volt legalább valami teendőm, mely egy kicsit elterelte a figyelmemet. Magam se értettem de elég sok időt töltöttem az új lánnyal és arra ébredtem egyre közelebb engedtem magamhoz. Az igazgatón is észrevettem hogy azt hiszi elfelejtettem Yukit pedig erről szó sem volt.
Nem szoktunk találkozni Ayumival és egy kicsit meglepett mikor arra kért hogy tanítás után találkozzunk a szökőkútnál. Már ott volt mire én odaértem és elég furán viselkedett. Mintha zavarba jött volna, de nem tudtam kitalálni mitől érzi kellemetlenül magát.
- Zero, ki az a Yuki? Az igazgatótól hallottam nevét és gondoltam hátha te tudod.
Nem válaszoltam mert teljesen hirtelen ért hogy Yukiról akart beszélgetni velem. Ezért hívott ide?Közelebb lépett és hozzám hajolt.
- Miért leszel szomorú ha róla kérdezek?-tudakolta és még közelebb hajolt.
Nem akartam megbántani de megkellet állítanom, mert én Yukit szeretem és ekkor mintha az Ő hangját hallottam volna. Oldalra néztem és megláttam Kanaméval az oldalán.
-Zero…Zero?
Megfordult és elszaladt.
-Yuki!-szólaltunk meg egyszerre Kanaméval.
Utána szaladtam otthagyva Ayumit és a többieket, de már nem találtam. Nem értettem hova tűnhetett el olyan gyorsan. Ayumiba botlottam.
-Zero várj!-szólt utánam, mert én kikerültem és tovább siettem.
-Most ne Ayumi, mert ez miattad van! Nem érdekelsz! Engebb csak Yuki érdekel – mondtam és tovább mentem.
Hogy mondhattam neki ilyet?De nem érdekelt mert megakartam Yukit keresni hogy megmagyarázzam neki. Hogy szúrhattam el ennyire? Végre visszajön és azt látja hogy Ayumi meg én...
{Yuki szemszög}
Már nagyon vártam, hogy visszatérjünk az Akadémiára, igaz jó volt szüleink kastélyába lenni, de akkor is. A szőkőkút fele mentünk, mert erre rövidebb volt az út, de nem voltam benne biztos. Mindegy. Kaname vezetett minket és nem értettem miért áll meg és mondja hogy jobb lenne megfordulni. Előre szaladtam és láttam Zerot ahogy majdnem csókolózik egy lánnyal.
-Zero…Zero?
Mikor meghallotta idenézett és láttam rajta hogy már magyarázkodna, de engem nem érdekelt. Elrohantam, bár tudtam hogy ezzel Kanaménak is fájdalmat okozok, de nem bírtam látni Zerot.
Egy közeli pincébe bújtam el, melyről nem rég tudtam meg hogy Zero is itt tartózkodott mikor az E-szint mezsgyéjén járt.
Elég sok időt töltöttem ott és hallottam ahogy Zero nem messze a nevet hajtogatta de nem
jöttem elő. Majd nem sokára hallom hogy valaki jön a lépcsőn és Kanamet pillantottam meg.
-Sajnálom! Tudom hogy ez neked is fáj. Látnod kellett hogy engem érdekel Zero..
-Yuki, várj mert lehet hogy most Zerora haragszól de ha most végig hallgatsz már ez nem lesz biztos.
-Hogy mi?
-Tudod még mikor a szüleink kastélyába tartózkodtunk és az utolsó héten már nem veled voltam akkor a városban Ayumival beszéltem.
-Ayumi? - kérdeztem mert alig értettem belőle valamit.
-Ő az a lány akit Zeroval láttál. Arra gondoltam hogy ha esetleg látnád Zerot mással, tudnál végre dönteni. Tehát az én hibám amiért most itt bújkálsz ebbe a pincébe..-mondta de én félbeszakítottam.
- Várj! Lehet hogy Te intézted így de Zeronak kellett ebbe belemennie és nem Te döntöttél helyette. Igaz nem láttam semmit mert nem csókolóztak de ha nem most megyünk hanem pár perccel később érkezünk akkor már szerintem annak is szemtanúja lehettünk volna. És igen .Végre sikerült döntenem. Mert ha Zero eltud felejteni akkor nekem is jobb lesz őt elfelejtenem és nélküle élnem. Bár ez nem igazán lehetséges, mert nem akarok elmenni az Akadémiáról, de attól most már tudom ki mellett a helyem.
-Én is hibás vagyok és teljesen nem értem hogy foghatod így fel-majd sarkon fordult.
- Ne menj! Nem akarlak téged is elveszíteni, de ha nem szeretsz…
- Yuki .- szakított félbe majd megcsókolt.
Ez volt igaziból az első csókunk amit én is átéltem, de hamar vége lett.
-Akkor jó. -szólaltam meg.-Most pedig hogy ezt megbeszéltük menjünk, mert nem érdekel más és Zeronak is megmutatom hogy én is tudok nélküle élni.- megfogta a kezem és elindultunk a holdpavilonba.
Útközben Zero jött felénk zihálva. Valószínűleg már mindenhol kereshetett.
-Beszélnünk kell.-mondta
Kaname megakart állni de én tovább húztam.
- Bocs Zero de most nem érek ha látnád. -próbáltam flegma lenni.
Rezzenéstelen arccal sétáltam tovább Kanaméval az oldalamon.
A pavilonban már várt ránk Kaien.
- Yuki hogy vagy? Végre megjöttél? Miért keresett téged annyira Zero és egyáltalán honnan tudta hogy már itt is vagy?
-Kérlek Kaname meséld el neki mert most nagyon fáradt vagyok. Inkább felmennék szobádba. Remélem-szóltam Kaienhez.- nem haragszol meg rám amiért nem mesélek de ha majd Kaname elmesélné talán megérted. És remélem nem lenne baj ha most már hogy visszajöttünk esti tagozatos lennék és a szobám Kanaménál lenne.
- De hát Yuki..
-Rendben majd én elmesélem menj csak és szólj előtte kérlek Rukának vagy Aidounak hogy hozza át a ruháidat a szobádból!-szakította félbe Kaname Kaient.
Szóltam Rukának majd felmentem Kaname szobájába és lezuhanyoztam. Gondoltam elkészülök mielőtt Ruka visszaér a ruháimmal.
Így is lett , mert készen voltam, de még Ruka sehol se volt. Kopogást hallottam és azt hittem Ruka az. Magamra csavartam egy nagy, fehér törölközőt és kinyitottam az ajtót.
Zero volt.
- Yuki beszéljük meg ami történt.!-mondta és végig nézett rajtam.
- Nincs mit megbeszélni! Te tudtál nélkülem élni pedig én gondoltam rád.Hát akkor itt az ideje hogy én is elkezdjem élni az Én életemet Kanaméval te pedig a kis Ayumiddal!
-Yuki ne mondj ilyet! De Te egyébként honnan ismered őt?
-Tudom a nevét ennyi az egész!És most menj!
-Nem..-beakartam zárni az ajtót de a lábával kitámasztotta és megragadta a karom. A másik kezemmel próbáltam kiszabadítani a szorításából, de a törölköző ami rám volt csavarva elkezdett lecsúszni rólam….
Most itt hagytam abba pedig eredetileg nem itt lenne a fejezet vége, de rájöttem hogy mindig lezárom a történetet és nem izgalmasabb résznél hagyom abba úgyhogy ezentúl másképp lesz!
Holnapra az 5.fejezet előzetesét tervezem mert már ma megcsinálomˇˇ.
