II.fejezet

II.fejezet

Reggeli „incidens”

{Zero szemszög}

Hajnalba vagy talán később arra ébredtem hogy valaki oldalba bök. Yukit éreztem mellettem azt hittem csak véletlenül így átakartam fordulni másik oldalamra mikor megszólalt suttogva;

-Zero ébren vagy?Tudom hogy most nem igazán jól jön ,és azt is hogy te biztos nem akarnád de kérlek az én kedvemért elkell bújnod, mert Kaname-senpai van itt…Figyelsz rám?Kérlek elkell bújnod mert Kaname van itt. Kérlek…

-Mit mondasz? Ezt komolyan gondolod? Persze mert bújkálni fogok..mondd neki hogy nem érsz rá vagy vegyél fel gyorsan valamit és beszélj vele a folyosón vagy akár be is jöhet. Behívjam inkább én?

-Mi? Így akarod behívni?NE hülyéskedj már..majd elmondom neki de ne így tudja meg. Kérlek a kedvemért. Nem lesz sokáig…- mondta.

Az arcán szenvedést láttam és végül kiböktem hogy legyen. Felkaptam a nadrágot majd bebújtam a szekrénybe. Kis rést hagytam, hogy lássam mit is csinálnak. Beszélgettek majd Kaname megölelte és meg is csókolta... Na ne!! Megmoccantam és már azon voltam hogy kimegyek mikor észrevettem hogy távozik. Nem mentem ki mert eszembe jutott Yuuki kérése , de nem sok választott el attól a ténytől hogy neki esek. Elmerengtem és már csak arra eszméltem hogy Kaname nekivágott a falnak. Dulakodni kezdtünk. Hiába küzdöttem (mégis ő   tisztavérű vámpír, én pedig egy normál vámpír ) alul maradtam volna ha Yuuki közénk nem áll. Kanamén sose láttam még ilyen dühöt és ellökte Yuukit, ő pedig nekiesett a falnak. Elvesztette eszméletét hisz még gyenge volt, még most talált rá igazi énjére, ami nem volt más mint egy tisztavérű.. Azt hittem hogy  gyűlöletet fogok érezni de nem főleg most hogy láttam megsérülni…Kaname odarohant megnézett rajta valamit majd az ölébe kapta és elindult Yukival. Hogy gondolja?Miatta lett baja Yuukinak….

-Ereszdd el!! –mondtam.

- Fájdalmas bűnbánó arccal rám nézett de szeme égett . Olyan piros volt mint az élénk friss vér mellyet a szív keringtet körbe a testbe. De nem állt meg. Követtem de a holdpavilon előtt megállított Aido Akatsuki Rima meg Shiki.

-Nem jöhetsz be!-szólt rám Aido!

-Nem Te fogod nekem ezt megmondani. Ha én beakarok menni akkor befogok! Ha nem emlékeznél prefektus vagyok!

De addigra már körbefogtak. Nem akartam leállni verekedni, mert nem volt rá időm és eléggé megsebesültem is. Így hát megfolrdultam és körbe mentem. Úgy gondoltam bemászok egy ablakon, de útközben találkoztam az igazgatóval.

-Mi történt Yuuki szobájába?

Nem érdekelt elfordultam és mentem tovább.

- Ne tagadd le.. Ott voltál megtaláltam az inget ami most rajtad kéne hogy legyen. De rendben ha nem akarsz semmit se mondani akkor megkérdezem az estisekből Kaname-samát. Ő lehet fogja tudni.

-Szóval az estisekhez mész? Veled megyek.

Útközben Kaien megkérdezett egy estist is aki mintha felakart volna tartani minket, de nem hagytam ott őket mert arra gondoltam hogy akkor úgyis megakarnának állítani, de így nem tehetik.

Mire odaértünk már senki nem volt bent, azt hittem mind Yukinál vannak . Ott hagytam az igazgatót és elkezdtem Yukit keresni . Senkit se találtam, nagy keresésembe nekiütköztem az igazgatónak

- Kit keresel ennyire? Yukit és Kaname-senpait keresed? Olvasd el-s felmutatott egy levelet.

Kedves Igazgató!

Yuki megsebesült és elvesztette az eszméletét, ezért úgy döntöttem elhagyuk egy időre a Cross Akadémiát. Remélem megérted döntésemet és nem áll szándékodba kerestetni minket. Zerora ügyelj, hogy ne jöjjön  utánnunk, mert úgyse talál meg . Talán Te sejted hogy hova mentünk és tudod is hogy az hol van, de remélem nem árulod el senkinek. Pár estis velünk jött a többiek a kapunál vannak, minél hamarabb épül fel Yuki annál hamarabb jövünk, de remélem megérted azt is ha végül úgy döntenék nem jövünk vissza .Akkor Aidou-t Kain-t Ruka-t Rima-t Shiki-t visszaküldöm az akadémiára…..

                     Kaname Senpai

Nagyon mérges lettem , mert minden olyan hamar történt, alig tudtam felfogni hogy most lehet hogy  vissza se fognak jönni. Megfordultam de az igazgató megragadta a kezemet.

-Meg kell keresnem őket!!!-mondtam

Kirántottam a kezem de elém állt megfordultam de ott pedig Toga állt. Megfogtak és leakartak vinni abba a helységbe ahol bevolt zárva mikor kitört rajtam a vérszomj. Ellenkeztem de ketten túl erősek voltak és egyébként se voltam olyan állapotba. Bezártak. Elgondolkoztam mit csinálhat most Kaname  Yukival. Megakartam keresni őket és felálltam majd dörömbölni kezdtem az ajtón, de hiába. Toga szólalt meg az ajtó mögül;

-Itt leszek és nem fogom hagyni , hogy kijuss és bármit tegyél vagy akár egy cseppet is hülyeséget kövess el!

{Kaname szemszög}

Reggel elterveztem , hogy jó reggelt kívánok Yukinak, de mikor bementem hozzá olyan furán vislkedett. Mintha kínosan érezné magát és félne…Beszéltem vele majd magamhoz öleltem. Elpirult és én megcsókoltam. Igaziból ez volt az első csókunk aminek hamar vége is lett mert mintha valaki megmozdult volna a szekrényben. Azt hittem hogy képzelődtem és nem foglalkoztam vele és elindultam az ajtó felé, de ekkor belém nyilalt az az érzés hogy Zero de nem tettem volna azt amit tettem hogyha nem éreztem volna meg a jelenlétét. Hirtelen megfordultam és az ajtónál lettem majd neki vágtam a falnak. Zero volt. Dulakodni kezdtünk és tudtam, hogy Yukinak ez rosszul esett de hagytam volna hogy Zero esetleg meg is öljön? Bár tudtam nem lenne rá képes, de …Sikerült neki valahogy szétvágnia a válamat én pedig a mellkasába vágtam a körmeimet, majd rám fogta a Bloody Roset. Már én is és ő is tiszta véresek voltunk, én voltam felül, igaz a Bloody Rose ott volt a fejemnél és a nyakamat is megragadta, de nemtudta annyira megszorítani hogy nagy fájdalmat okozzon. Épp a nyakát akartam megfogni mikor Yuki közénk ugrott, és így kénytelen voltam elengedni Zerot, akit nehezen is de feltudott állni.

-Állj el az útból. Ha nem most akkor úgy is fog olyat csinálni ami miatt ez elkerülhetetlen lenne.

Csak nem állt el, én pedig nem gondoltam, hogy nem fog félre állni ,igaz mindig is tudtam, hogy Zero mit érez iránta de Yuki is?

Kikerültem és Zerora támadni, de ő megint közénk akart állni, de én elöktem és beverte a fejét a falba. Még gyenge volt hisz mér egy hét se telt el azóta hogy visszaváltozott tisztavérű vámpírrá. Hogy tehettem ilyet? Elájult, és én nagyon megijedtem, hogy én okoztam neki fájdalmat. Elindultam vele a holdpavilonba. Útközbe kitaláltam mit  is fogunk csinálni,  igaz Zero nem hagyott békén, mert követett de Hanabusa-ék megállították. Letettem Yukit a kanapéra és írtam egy levelet az igazgatónak. Azt terveztem, hogy elmegyünk a Kuran kastélyba ahol szüleinkkel együtt éltünk. Yuki biztos fog örülni (ha felébred), hogy körülnézhet. Semmit se pakoltam ,hisz szüleink dolgai ott lesznek és nem lesz szükségünk másra mint nyugalomra. Úgy gondoltam egyedül megyünk és meglepett mikor Rukáék is velünk akartak tartani. Beleegyeztem és a lehető leggyorsabban akartam odaérni, hogy Zero nehogy követni tudjon minket.